,,Bögréből isszák a Sprite-ot…”

Művészetek Völgye - A második nap összefoglaló


Megkezdtük második napunkat a Művészetek Völgyén, reggel hét óra tájékán már ébredeztünk, ami az előző évek rutinjához képest eléggé korainak bizonyult. Első reggelinket a Gyöngy udvarban fogyasztottuk el, egy nagy adag bundás kenyérrel és teával indítottuk a napot. Nem szokásunk reggelente teázni, de a borús idő meghozta a hangulatot; reggel elért minket egy kisebb zápor és a nap további részére is esőt jósoltak.


Kedden egyetlen biztos programunk volt, az esti Galaxisok koncert; azt viszont nagyon vártuk. A koncert napján tudatosult bennünk, hogy utoljára egy éve, szintén a Művészetek Völgyén voltunk Galaxisokon, ami meglehetősen régen volt. Azon a koncerten hallottuk először élőben a 2020-ban megjelent Történetek mások életéből című lemezt. Az előző lemezekhez képest a Történetek mások életéből nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett, huszonegy számával pedig egy duplaalbum, ami különösen elismerő, tekintve hogy a 2020-as év elején debütált a Cím nélküli ötödik lemez, így egy éven belül két albummal is megajándékoztak minket a srácok. Ennek ellenére a Történetek mások életéből első meghallgatása után megoszlott kettőnk véleménye az albumról és egy ideig ízlelgetnünk kellett ahhoz, hogy olyannyira szeressük, mint a Focipályákon sétálsz át éjszakát vagy A legszebb éveinket.


Izgatottan vártuk az estét, de napközben is akadtak programjaink. A délutánunkat a Momentán udvarban töltöttük, majd az Éjjel-Nappal Momentán (naponta folytatódó improvizációs sorozat) után úgy döntöttünk Csigabuszra szállunk és átmegyünk Taliándörögdre, ahol megnézzük a PopUp Produkció előadását, az Egykutyát. Az előadás kezdete előtt háromnegyed órával kezdték el osztani a bejutáshoz szükséges sorszámokat, próbáltunk időben odaérni, hogy még nekünk is jusson hely.


Szerencsére olyan korán érkeztünk, hogy a sor közepén állhattunk a sorszám osztás alatt, így kényelmesem befértünk és még arra is jutott időnk, hogy az előadás előtt uzsonnázhassunk az árokparton. Az előadás nagyon tetszett nekünk, örültünk, hogy újabb színházélménnyel gazdagodhattunk; minden évben célunk, hogy legalább egy-két előadásra eljussunk a fesztivál ideje

alatt. Az előadás végeztével pizzáztunk és a Kertben ülve hangolódtunk az esti Galaxisok koncertre.


A Galaxisok zenekar számunkra igazán fontos jelenség

Szabó Benedek zenei munkássága a lehető legjobb időben ért el mindkettőnket, hiszen a húszas éveiben járó fiataloknak hasonló kérdéseik vannak a világ felé, mint a korai Galaxisoknak. De nem csak a kérdéseink egyeznek nagyrészben, hanem a félelmeink és gyengeségeink is, generalizált szorongás, kapunyitási pánik, messiás komplexus, háborús fenyegetés és a társadalmi nyomás, hogy mi legyünk a változtató generáció, aki megoldja a korábbi generáció által előidézett problémákat. Ezeket gyakran nem közvetlenül találjuk a dalszövegekben, de például a Felkelek, elmegyek boltba című szám bemondása remekül összefoglalja azt a belső frusztrációt, ami a gondolkodó fiatalokban forrong.


A Galaxisok igazi zsenialitása abban rejlik, hogy a lehető leghétköznapibb, legegyszerűbb helyzetekből készít érzelemmel és értelemmel töltött dalokat.

A Galaxisok olyan, mint egy jóbarát akivel az elmúlt közel tíz évben rengeteg közös emléket szereztünk, szinte mintha együtt nőttünk volna fel,

ezért minden koncert számunkra a ”safe space” kategóriába tartozik.


Pár sorral korábban arra hivatkoztunk, hogy a ”korai Galaxisok”, ezt szeretnénk kicsit kifejteni. A korai Galaxisok egészen más hangzást, hangulatot és témákat feszegetett, mint a zenekar utolsó albuma. Bár Benedek gyakran említette dalszövegekben és interjúkban is, hogy a közönségük mennyire nem szereti a kicsit elfolyósabb, lazább, zongorás számokat, és helyette várják az

erőteljesebb gitár melódiákat; mi ezzel vitatkoznánk. És itt már mindenképpen szeretnénk a koncertre rátérni.



A kezdés előtt jóval korábban érkeztünk, mert a színházi előadás után már nem tudtunk volna elmenni máshova, ezért inkább leültünk a színpadhoz viszonylag közel a jobb oldalon, avagy jobb előre. A Galaxisok koncertre való várakozás mindig furcsa élmény, mert ellentétben a legtöbb felkapottabb alternatív zenekarral, itt nincsenek nagy várakozó tömegek, elvétve látunk kisebb

társaságokat, még tizenöt perccel a koncert kezdése előtt is. Erre a jelenségre a mostani koncert közben is felhívta a figyelmet a zenekar: a ’17-es Völgy koncertjükre a kezdés után érkezett meg az emberek 95 százaléka, mert a Csigabusz késett. A mostani koncerten is hasonlóan történt, a közönség nagy része koncertkezdés után érkezett, ennek ellenére sokan gyűltünk össze.


Ahogyan az várható volt, a játszott dalok nagy része az új album számai közül lettek válogatva, hiszen ezekhez érzik legközelebb magukat a zenekar tagjai. Itt a lehetőség, hogy elmondjuk: a zenekar jelenlegi közönsége már ugyanúgy keresi és akarja hallani az új számokat, természetesen a régiek mellett. Nem láttuk azt, hogy a fogadtatása bizonyos számoknak más lenne, persze könnyebb csatlakoznia a közönségnek, ha az” Összeköltöznék, de veled már nem lehet” sor zendül fel. A tavalyi koncerten is hasonló volt a számok válogatása, viszont az idei fellépés sokkal élvezhetőbb volt. Erre az is lehet magyarázat, hogy tavaly Benedeknek betegen kellett játszania (ezt az információt a mostani koncert közben osztották meg velünk).


A koncert csúcspontja számunkra az új szám bemutatása volt.

Pár hónappal ezelőtt adta ki a zenekar Ez a nyár című posztpunkos hangzású dalát. Szeretnénk mellékesen megjegyezni, hogy a posztpunk visszatérése a lehető legjobb, ami történt 2022-ben, és az még nagyobb szerencse, hogy ebbe a trendbe pont a Galaxisok állt bele. Itt is egyértelműen megjelenik a háborútól való félelem, de mellette megjelenik a társadalomba való asszimilálódás nehézsége is. Most előszőr éreztük azt, hogy a Vakáció című számban hallható: "Csak azt tudom, hogy soha nem leszek katona” részlet a teljes közönség szájából robbant bele a levegőbe, bár jobb lett volna ha ilyen töltettel sosem erősítjük meg ezt a sort. A háborús hasonlatok és társadalomkritikák mellett előkerült Benedek önfeledt éne is, aki zöldszínű Sprite feliratú pólójában ugrált a Levelek máshonnan ritmusára, majd később a Tisztítótűz dalszövegét átköltve énekelte a "Bögréből isszák a Sprite-ot” sort.


A koncert minden percét imádtuk, a srácok zeneiségét, Benedek jókedvét, a dalszövegeket és minden akkordot.

Immáron harmadik alkalommal láthattuk a Galaxisokat a Művészetek Völgyén és reméljük, hogy jövőre egy nagyobb színpadon is találkozhatunk velük, szerintünk kinőtték a Kertet.

66 views0 comments

Recent Posts

See All